Miért dobott Buddha követ a tóba?

A buddhizmusban a szanszkrit „karma” vagy páli „kamma” szó leginkább cselekedetet jelent. Egy cselekedet akkor válik „ok-cselekvéssé”, ha motivált, szándékolt, és üdvös (usala) vagy káros (akusala) következménye van.

Fontos, hogy nem minden tett vált ki ok-okozati hatást, és nem minden velünk történő esemény a múltbeli tetteink eredménye. A Buddha hangsúlyozta, hogy a cselekedet csak akkor termel karmát, ha testben, szóban vagy gondolatban kifejeződik az akarat, azaz a szándék. A tett következményeinek erősségét a késztetések (sankhára) is befolyásolják.

Ezért a karma nem sorsszerű vagy végzet, hanem a tudatos szándék és cselekvés természetes visszhangja.

A karma fogalma több ezer éves, és már a hinduizmus szent irataiban is megjelent. A buddhizmusban Buddha különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a karma nem valamiféle sorsszerű büntetés, hanem egyszerűen az ok és okozat törvénye. Amit teszünk, gondolunk vagy érzünk, az nyomot hagy bennünk és a világban, és ennek a nyomnak a következményeit éljük meg később.

Amikor ma kimondjuk a szót: karma, sokan misztikus erőre vagy „mennyei igazságszolgáltatásra” gondolnak. Valójában sokkal közelebb van hozzánk:

a karma az élet természetes visszhangja. Amit elindítunk – egy gondolatban, érzésben vagy tettben –, az előbb-utóbb visszatér hozzánk.

Amikor meghallod a szót: karma, lehet, hogy rögtön az jut eszedbe: „majd megkapja a karmáját!” – mintha valami láthatatlan bíró büntetne vagy jutalmazna. De a karma nem erről szól. Sokkal egyszerűbb és közelebb van hozzánk:

a karma nem más, mint az ok és okozat törvénye. Amit elindítunk – gondolatban, érzésben vagy tettekben –, az valamilyen formában visszatér hozzánk. Nem mágikus ítélet, hanem teljesen természetes visszhang.

1. A karma a mindennapokban

Gondolj csak bele: ha reggel rosszkedvűen, morgolódva indulsz el otthonról, jó eséllyel a nap is tele lesz feszültséggel. Ha viszont mosolyogsz valakire a buszon, lehet, hogy ő is továbbadja, és estére egész láncolat épül belőle.
Ez a karma hétköznapi nyelve: minden tettünknek van következménye – először bennünk, aztán a környezetünkben.

2. Pszichológiai karma

A gondolataink szokásokat teremtenek. Ha sokszor ismételgetjük: „Úgysem sikerül”, akkor előbb-utóbb úgy is viselkedünk, hogy valóban ne sikerüljön.

A gyerekkorban tanult mintákat újra és újra lejátszuk: ugyanazokat a kapcsolatokat, helyzeteket vonzzuk be, amíg nem vesszük észre, hogy rajtunk múlik a változás.

Ezért van az, hogy „mindig ugyanaz a típusú ember bánt meg minket” – nem a véletlen játéka, hanem egy belső, karmikus minta ismétlődik.

3. Energetikai karma

Érezted már, milyen egy szobába belépni, ahol valaki dühös volt? A levegő szinte vibrál. És azt is, milyen jó olyan ember közelében lenni, aki nyugalmat áraszt?
Ez a karma energetikai oldala: az érzelmek energiát hordoznak, és hatnak másokra. Amit kisugárzunk, az előbb-utóbb visszatér hozzánk – mert az emberek reagálnak rá.

4. Hogyan dolgozz a karmáddal?

Figyelj a mintáidra: Írd fel, milyen helyzetek ismétlődnek az életedben. Ezek mutatják, hol van „karmikus leckéd”.

Állj meg a reakció előtt: Ha érzed, hogy jön a düh, az irigység vagy a félelem, vegyél egy mély levegőt. Nem muszáj öntözni ezeket a magokat.

Ültess új magokat: Egy kedves szó, egy apró figyelmesség is karmát teremt – de olyat, ami támogat téged és másokat.

Legyél jelen: A tudatosság az a kulcs, amivel megtörheted a régi köröket, és új irányt indíthatsz el.

A karma nem büntetés, és nem is jutalom. Nem valami misztikus erő játszik velünk, hanem egyszerűen az élet természetes törvénye: amit vetünk, azt aratjuk. A különbség az, hogy tudatosan is vethetünk – és ez adja a szabadságunkat.
Ha másképp reagálsz, mint eddig, új karmát hozol létre. És ez a jó hír: bármikor elindíthatsz egy jobb, tisztább, szabadabb hullámot az életedben.

Bár nincs széles körben dokumentált történet arról, hogy Buddha követ dobott a tóba, a buddhista tanítók ezt a hasonlatot használják a karma elvének, mint az ok-okozat egyetemes törvényének magyarázatára. Ahogyan egy kő fodrozódást kelt a vízben, az analógia azt sugallja, hogy tetteink és gondolataink (az ok) következményeket generálnak, amelyek kifelé terjednek, befolyásolva jövőbeli tapasztalatainkat és mások körülményeit.