A Dharmát forgatva: az Imakerék szerepe az Elmélyülésben

Az imakerék, vagy más néven imamalom a buddhizmusban használt eszköz. A henger alakú kerék főleg az ősi tibeti buddhizmus hagyományában és a mahájána buddhizmus egyes ágazataiban szokásos. A kerék henger szerű teste a dharmát, a buddhista tanításokat szimbolizálja, míg a mantra (például az om mani padme hum) a hang rezgése által vezet az elme tisztításához, a megvilágosodáshoz.

Az imakeréknek különböző méretei lehetnek, szerkezete általában henger alakú, és egy nyelet tartalmaz, amely kényelmes fogást biztosít a forgatáshoz. A kerék teste készülhet fémből, fából, kőből, bőrből vagy durva pamutból. Az imamalomok gyakran díszítettek kövekkel, fémekkel, festett mintákkal vagy szövegekkel, például mantrákkal.

Amikor az imakereket megforgatják, elmondják a benne lévő mantrát szóban vagy mentálisan, abban a tudatban, hogy különleges erővel és pozitív energiával tölthetik meg a világot, és segíthetnek a saját megvilágosodásukban és az összes lény megsegítésében.

 

Az imakerekek hagyományvonalát követő szövegek szerint az imakerekek használhatók a bölcsesség és az érdemek (jó karma) gyűjtésére, valamint a negatív tettek megtisztítására. A buddhizmusban a buddhák és a bodhiszattvák több módszert hoztak létre a megvilágosodás elérése érdekében. Az imakerék használata a tantrikus gyakorlatok közé tartozik, ahol a tantrikus gyakorlók a mantrákat képzeletben forgatják a nádik (energiacsatornák) körül, különösen a szív és a koronacsakra területén. Az imakerekek ezáltal vizuális eszközként szolgálnak a tantrikus gyakorlóknak. Az imakereket gyakorlók által használt technikák meglehetősen specifikusak. Általában a gyakorlók óramutató járásával megegyező irányban forgatják a kereket, ahogy a mantrák íródtak, és ahogy a nap halad át az égen.