Szamatha meditáció a lelki nyugalomért

A szamatha (samatha) meditáció arról szól, hogyan lehet lecsendesíteni az elmét, a testi tevékenységeket, a beszédet és az elmében lévő tevékenységeket. A meditáció kétféle alaptípusa közül a belátás (vipassanā) mellett a másik hagyományos buddhista gyakorlat, amelynek célja a nyugodt tudat elérésére törekedni. A szó jelentése “nyugalom“, “nyugalom ereje”, és a meditáció során arra koncentrálunk, hogy fókuszáltan figyeljük a lélegzetvételünkre vagy más tárgyra, és így csillapítjuk az elménk zaklatottságát. Érdekes megfigyelni, hogy amikor valaki meditációval foglalkozik, gyakran keresi a tevékenységet, amelyek elfoglalják az elmét.

Amikor az elménk bizonyos módon gondolkodik, a test is ennek megfelelően viselkedik. Ez egy nagyon hasznos felismerés, mert ez azt jelenti, hogy többféle módon is lehet lecsendesíteni az elmét. Nem csak egy szigorú meditáció által, hanem a mindennapi életben is, például visszafoghatjuk a beszédet és az egyéb tevékenységeket. Ha az ember ezt képes megtenni, akkor amikor a meditációs párnára ül, sokkal könnyebb az elméjét is visszafogni.

A tibeti buddhista tanár, Dilgo Khyentse Rinpoche lenyűgözően ír a szamatha meditáció öt koncentrációs szakaszáról:

1. Az első szakaszban a meditáció olyan, mint egy vízesés, amely leömlik egy szikláról. A gondolatok folyamatosan követik egymást, és kezdetben még többnek tűnnek, mint szokás szerint, mert tudatában vagy az elméd mozgásának.

2. A második szakaszban a meditáció hasonlít egy folyóra, amely hegyi szurdokokból áramlik lefelé. Az elme időszakosan váltakozik a nyugalom és a zavarodottság között.

3. A harmadik szakaszban a meditáció széles folyóként, könnyedén áramlik, és az elme csak akkor mozdul meg, ha a körülmények zavarják, egyébként nyugodt.

4. A negyedik szakaszban a meditáció hasonlít egy tóra, amelynek felszínén enyhe hullámok fodrozódnak. Az elme kissé izgatott a felszínen, de a mélységében nyugodt és jelen van.

5. Az ötödik szakaszban a meditáció olyan, mint egy csöndes óceán. Teljes belső nyugalom és koncentráció jelenik meg, amelynek nincs szüksége kavargó gondolatok áramlására, és amely rendíthetetlen, erőfeszítés nélküli koncentrációval bír.

A szamatha meditáció kezdetén úgy tűnhet, hogy az elméd csak nyugtalanabbá válik. Ez azért van, mert egyre nagyobb nagyítóval nézed a mentális folyamataidat, és egyre finomabb szinten érzékeled nyugtalanságod.

A meditáció gyakorlása arra tanít, hogy engedjük el az elménket zaklató gondolatokat és érzéseket, és helyette engedjük meg magunknak a nyugalom és a békesség áramlását. A szamatha meditáció inkább az elme koncentrálását jelenti egy tárgyra, és nem hagyni, hogy elkalandozzon.

A klasszikus buddhista meditációs rendszer negyven szamatha-meditációs tárgyat tartalmaz: fizikai objektumokat, mentális tárgyat, istenséget stb. A tárgyak közül a gyakorlók választják ki a számukra legjobban harmonizáló tárgyat.

Az első lépés a szamatha meditáció fejlesztésében, hogy megértsük, hogy a légzés miben segít. Ehhez vissza kell fogni azokat a dolgokat, amelyek felmerülnek az elmében, és eltérítik a figyelmünket a meditáció középpontjáról. Ha képesek vagyunk elvonatkoztatni ezektől és a légzésre figyelni, akkor képesek leszünk megnyugtatni a légzést, és megtalálni az egyensúlyt a tudatban.

A meditáció során a “nyugalom” csak a kezdet, a kiindulópont. Ez önmagában nem elegendő, mivel csak a belátással (vipassanā) érhető el a szenvedés vége, a kialvás (nibbāna).

Samatha-yānika: a nyugalom útját járó. Az, aki a nyugalom útján jár.