Négy Nemes Igazság: 1. Van Szenvedés

Buddha első nemes igazságának leglényegesebb mondanivalója az, hogy: “Van szenvedés“. Létezik olyan, hogy szenvedés. Sokan sokszor félreértették a szenvedés fogalmát a négy nemes igazság kontextusában. “De hát én nem szenvedek, élvezem az életet.”
Igen, az életnek megannyi szépsége megjelenik előttünk, majd eltűnik. Talán visszatér többször, talán soha többé. A “Van szenvedés” vagy “létezik a szenvedés” nem azt jelenti, hogy csak szenvedés van, egyszerűen csak nyugtázza azt a tényt, hogy létezik a szenvedés, a dukkha, mint olyan. Legyen az a múltban vagy majd a jövőben, de van szenvedés. Ez egy közös valami, amiben mindannyian osztozunk. Mindannyian szenvedtünk már és még fogunk is szenvedni sokat.

Az első nem igazság nem egy képlet, amit ha kiszámolunk, akkor az jön ki, hogy mindenki szenved, és minden szenvedés. Nem egy abszolút igazság, hiszen ott a negyedig pont, amely ezt az állítást egyébként is feloldja.

A páli nyelvben a dukkha szó azt jelenti: “nem kielégítő“. Valami, ami folyton változik, soha nem ugyanaz, ezért nem kielégítő. Mondok egy példát: Ülök a székemen és hallgatok egy előadást. Az előadás hangulata megkívánná a teljes csendet, de érzem, hogy nem tudok sokáig mozdulatlanul ülni, meg kell mozdulnom. A helyzetem nem kielégítő. Ráadásul érzem, hogy viszket a hátam közepe, azt is meg kellene vakarnom.” Kényelmetlen.

Ami van, az sohasem teljesen kielégítő: ha magányos vagyok, társat szeretnék, ha már tönkre ment a párkapcsolatom, egy kis nyuglmat szeretnék. Ha nincs pénzem, sok pénzt szeretnék. Ha elfáradtam, pihenni szeretnék és így tovább. Sorolni lehetne a végtelenségig.

A dolgok soha sem kielégítőek, folyton változnak, így szevedést okoznak. Az élet állandóan vibrál. Ha tudatában vagyunk ennek és nem vagyunk állandóan az érzékszerveink rabjai, ráláthatunk a kivezető útra.

Nem valaki van, aki szenved, ne egy személyről beszéljünk. Nem arról van szó, hogy “Oh, én szenvedek, ez borzasztó. Szeretnék mindig boldog lenni és nem szenvedni.” Először is a szenvedést tudatosítani kell. Belátjuk, hogy jelen van a szenvedés, egy vagy több dolog kielégületlen jelenléte. Nem azonosulunk a problémával, hanem belátjuk azt, belátjuk, hogy jelen van a szenvedés.

Ha azt mondom, hogy “Én szenvedek” akkor már az azonosulás megtörténik, így nagyon nehéz egy kellő távolságból szemlélni az egészet. “Van szenvedés. Megjelent a szenvedés“, ez már egy lehetőség a munkára, hogy tudjunk foglalkozni egy megnyílvánult jelenséggel.

Emlékeztető:

A négy nemes igazság:
– van szenvedés,
– a szenvedésnek van oka vagy eredete,
– a szenvedésnek véget lehet vetni,
– szenvedésből van kivezető út, a nyolcrétű ösvény.