Merengés a Buddhista Ürességről

Merengés a Buddhista Ürességről

Üresség, mint a szél susogása a fák között,
Minden forma mögött rejtőző alapvető valóság ölelésében élvezlek.

A világ zaja, a gondolatok kalapácsolása elillan,
Marad csak a csend, ahol lélek mélysége rejtőzik talán.

Nincs különbség a tájak között, azok csak árnyékot vetnek,
Átölel a feloldódás, ahol minden határ elmosódik és elfelejt.

A vágyak hűvös függönye lassan szétfoszlik,
Megtapasztalom a szabadság ezer színes pillanatát, mely körbeölel.

Az örök keresés ezen az utamon helyet kap,
Csodálkozva nézem, ahogy az üresség teljessé válik.

Mint lágy szellő a fák közt, vezeted az elmét a végső megértésig.

Ó, üresség, te élet puszta vászna,
Engedd, hogy a lélek szabadon áramolhasson, és az örök béke áthatoljon.