Hészükhazmus: A Csend ápolása

A “hészükhazmus” kifejezés a görög „hészükhia” szóból ered, amely csendet, nyugalmat jelent. Ez a lelki irányzat az egyéni imádság, a böjt, és az elvonulás segítségével kívánja a belső békét és az Istennel való egyesülést elérni. Központi eleme az ún. „Jézus-ima”, amely így hangzik:

„Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!”

A hészükházmus követők ezt az imát folyamatosan ismétlik, igyekeznek aktiválni Isten nevének erejét. Miközben ezt teszik, fokozatosan megszüntetik a külső ingerek észlelését, valamint eltávolítják a zavaró gondolatokat. E folyamat végső célja a theózis, vagyis az Istennel való személyes egyesülés.

A hészükhazmus a keresztény misztika egy formája, amely szinte kizárólag a keleti ortodoxiában található, és az 1300-as években vált népszerűvé Görögországban. Számos hasonlóságot mutat a buddhista meditációs koncepciókkal, azonban megőrzi a zsidó-keresztény keretet; középpontjában a kontemplatív imádság áll, különösen Jézus imájának ismétlése.

Az ortodox hagyomány szerint a hészükhazmus gyakorlata egyfajta „teurgikus meditáció”, amely nemcsak belső békét, hanem a transzcendens Isten kegyelmének megtapasztalását is kínálja. A légzés és az ima ritmusa olyan meditatív állapotba vezeti a gyakorlót, amelyben a szív „megtisztulhat” és helyet adhat az isteni fény érzékelésének.

A hészükhazmus követői a rendszeres ismétlés révén, egy sajátos légzéstechnikai gyakorlatot alkalmazva, az imát összekapcsolják a légzéssel és a szívveréssel, hogy elérjék az isteni kegyelem megtapasztalását.

Jézus parancsa Máté 6:6-ban található: „Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. [*]”

.Jézus visszautasítja a képmutatók szemérmetlen imádságait, akik nyilvánosan akarnak imádkozni.

A hészükhazmus négy különböző imafajta értékelését javasolja, amelyek egyre mélyebb, belsőbb és kevésbé függnek a külső ingerektől:

1. a verbális imádság,
2. a mentális imádság,
3. a szívbéli imádság és
4. a kontempláció. A kontempláció legmagasabb szintje a teljes érzékszervi tudatosság hiánya, a személyes gondolatok teljes eltűnése, valamint a tiszta kapcsolat Istennel.

A hészükhazmus gyakorlatai sok tekintetben hasonlítanak a keleti meditációs módszerekhez. Az ismétlődő szavak vagy gondolatok használata, amelynek célja a független gondolatok elnyomása, a külső ingerek elutasítása és a vágyak elengedése, alapvető elemei a panteista meditációnak. Az a cél, hogy elvonuljunk a külvilágtól, szintén gyakori jellemzője a keleti misztikának.

A meditáció és a hészükhazmus közös vonása a belső csend keresése. Mindkettő célja az elmélyült figyelem és a transzcendens élmény megtapasztalása. A hészükhazmus azonban nem önmagában a tudatosságra fókuszál, hanem Istennel való személyes kapcsolatot helyezi a középpontba. Ez élesen elkülöníti a keleti spirituális meditációktól, például a buddhista vipasszanától vagy a hindu dhjánától, amelyek gyakran a személyes „én” meghaladására törekszenek.

Modern korunk zajos és rohanó világában a hészükhazmus tanításai különösen aktuálisak lehetnek. A csend, a lelki elmélyülés és az ima új perspektívát kínálhatnak azok számára, akik keresik az élet értelmét és a belső harmóniát. Bár a gyökerei szilárdan az ortodox kereszténységben találhatók, gyakorlati elemei – mint például a figyelem, az összpontosítás és a tudatos légzés – szélesebb körben is alkalmazhatók.

Hészükhazmus és mindfulness: két út a belső békéhez?

Közös alapok: a figyelem és a jelenlét ereje
Mind a hészükhazmus, mind a mindfulness középpontjában a figyelem tudatos irányítása áll.
– A mindfulness a jelen pillanat tudatos megélésére összpontosít, ítélkezésmentesen, elfogadó módon. A gyakorlók az itt és most eseményeire, érzéseire és gondolataira koncentrálnak.
– A hészükhazmus gyakorlata az imára összpontosított tudatosságot és a transzcendens kapcsolatra való törekvést foglalja magában. Az elme lecsendesítése és az „isteni jelenlét” megtapasztalása a cél, gyakran egyetlen ima – a Jézus-ima – ismétlésével.

A figyelem központosítása mindkét gyakorlatban eszköz a belső nyugalom elérésére, ám a célok eltérőek: míg a mindfulness elsősorban pszichológiai és mentális jólétet nyújt, addig a hészükhazmus egy spirituális egyesülésre irányul.

A test és a légzés szerepe
Mind a hészükhazmusban, mind a mindfulness meditációban fontos szerepet kap a test és a légzés:

– Mindfulness , a testtudatosság: például a testpásztázás vagy a légzés figyelése – központi gyakorlat. A légzés természetes ritmusának követése segít az elme megnyugtatásában és az itt és mostban való elmélyülésben.

– Hészükhazmus, a légzést egyedülálló módon kapcsolja össze az imával. A Jézus-ima ismétlése ritmikus légzéssel történik, például: belégzéskor az ima első fele („Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia”), kilégzéskor a második fele („könyörülj rajtam, bűnösön”). Ez a folyamat nemcsak a figyelmet összpontosítja, hanem szakrális dimenziót is ad a légzésnek.

Mindfulness a hészükhazmus fényében
A hészükhazmus szemszögéből a mindfulness technikái értékes eszközök lehetnek, amelyek segítenek a figyelem összpontosításában és az elme tisztításában. Ugyanakkor az ortodox keresztény teológia szerint a mindfulness önmagában „nem elég”: a spirituális dimenzió, a transzcendens kapcsolat keresése nélkülözhetetlen. A mindfulness gyakorlója számára viszont a hészükhazmus érdekes perspektívát nyújthat, amely a tudatosságot egy magasabb spirituális cél felé irányítja.

Mi a közös?

A hészükhazmus és a mindfulness (tudatosság) között számos hasonlóság található, még ha a két fogalom különböző kulturális és filozófiai háttérrel is bír. Íme néhány párhuzam:

1. Jelenlét: Mind a hészükhazmus, mind a mindfulness hangsúlyozza a jelen pillanatba való belemerülést. A hészükhizmus a belső béke és az istenes élet elérésére törekszik, míg a mindfulness a pillanat tudatos megélésére koncentrál.

2. Meditáció: A hészükhazmusban fontos szerepet játszik a kontemplatív meditáció, amely során az egyén Istenre és az imádságra összpontosít. Hasonlóképpen, a mindfulness gyakorlatok is meditatív jellegűek, és az önreflexióra, valamint a tudatos figyelem fenntartására összpontosítanak.

3. Belső csend: Mindkét megközelítés célozza a belső zűrzavar csökkentését és a belső csend, béke elérését. A hészükhizmus a „hesychia” (békesség) állapotára törekszik, míg a mindfulness a mentális zajok minimalizálására és a nyugalom megteremtésére helyezi a hangsúlyt.

4. Önmegismerés: A hészükhazmus gyakorlói az önismeretet és az önreflexiót fontosnak tartják, hogy közel kerüljenek Istenhez. A mindfulness szintén az önismeret növelésére, valamint az érzelmi és mentális állapotok tudatosítására ösztönöz.

5. Etikai irányelvek: Mindkét tradíció hangsúlyozza az etikus életvitelt. A hészükhazmus általában a keresztény erényekre fókuszál, míg a mindfulness a tudatos cselekedetek és a mások iránti tisztelet fontosságát emeli ki.

6. Spiritualitás: A hészükhazmus szerves része a keresztény spiritualitás, míg a mindfulness, bár szintén lehet spirituális alapú, inkább egy általánosabb tudatos életmódként is gyakorolható.

Ezek a hasonlóságok azt mutatják, hogy mindkét megközelítés a tudatosság, a belső béke és az önismeret fejlesztésére összpontosít, ami segíthet az egyéneknek a lelki, mentális és érzelmi jólétük előmozdításában.

* Szent István Társulati Biblia Máté, evangéliuma, 6. fejezet