Ha a Szorongásunk fokozódik, beszéljünk Vele

Az elménk sokszor trükkös és makacs. Ha megpróbáljuk rákényszeríteni, hogy viselkedjen, úgy, ahogy szeretnénk, ellenáll. Néha úgy tűnik, mintha egy külső erő venné át az irányításunkat. Ezt érezhetjük akkor is, ha szorongunk.

A szorongás megzavarja a testünket is. Ha egyszer megjelenik, “meggyőz” bennünket, hogy nyomós oka van arra, hogy átvegye az irányítást testünk felett is.

A buddhizmus tele van a szenvedés természetének vizsgálatával, például a szorongás szenvedésével, de ne gondoljuk azt, hogy Buddha már régen elvégezte a munkát, és már befejeződött. Ez egy állandó, élő folyamat, amelyen mindannyian keresztül megyünk. Ez nem filozófiai vagy csupán elméleti kérdés. Mélyen személyes.

Van egy alapszintű szorongásunk, ez a gyökérproblémának. Ez az elkerülhetetlen szorongás, amelyet az egónak nevezett hamis énképzet táplál, amely eredendően bizonytalan saját létezésében. Amíg ezzel nem foglalkozunk, elégedetlenségünknek nem lesz vége. A tényleges világ soha nem lesz elég ahhoz, hogy kielégítsen bennünket; soha nem fogja teljesíteni végtelen szükségleteinket vagy vágyainkat. Mindaddig, amíg nem szembesülünk a lényünk lényegében rejlő alapvető szorongással, élettapasztalataink megosztottak, dualisztikusak lesznek, és örökké nyugtalanok leszünk. A szorongás maradványai nyomon követik minden gondolatunkat és cselekedetünket.

Buddha azt mondta, hogy ezt a szorongást mi magunk hozzuk létre tudatlanságunkkal. Tehát van remény, mert ez azt jelenti, hogy megvan a lehetőség arra, hogy abbahagyjuk a vágyak etetését. Tehát a szenvedés (dukkha) jó és rossz is. A mélyen gyökerező szorongásnak ez az állandó dübörgése a legnagyobb problémánk, de ez jó is, mert arra sarkall bennünket, hogy változtassunk.

Buddha felismerte, hogy bizonyos mennyiségű szenvedés egyszerűen az élet ténye, emberi örökségünk. Azt is látta, hogy ironikus módon minél többet küzdünk a valóság elkerüléséért, annál több szenvedést okozunk. A szorongás minden bizonnyal az élet része, mint a betegség, az öregedés és a halál, de elfogadjuk a rossz helyzetet, és azzal rontjuk, ahogy reagálunk. Lehet, hogy nem tudunk változtatni azon, ami felénk fordul, de határozottan megváltoztathatjuk azt, ahogyan kezeljük.

A szenvedéssel kapcsolatos kerülési hajlamunk olyan erős és olyan gyors, hogy még mielőtt elkezdhetnénk igazán érezni, mi történik, belegabalyodunk az ezzel kapcsolatos gondolatainkba és véleményeinkbe. Ahelyett, hogy elfogadnánk a helyzetünket és kezelnénk azt, inkább azon aggódunk, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan akarjuk, dühösek vagyunk amiatt, hogy nem kapjuk meg, amit akarunk, mérgesek vagyunk, amiért nem tudjuk irányítani, irigykedünk a boldogabb körülmények között élőkre, és így tovább.

A meditáció a jelen pillanat tapasztalatán alapul; a szorongás a jövőről szól. A meditáció csökkenti a spekulációt, és visszavezet minket az egyszerű testi tapasztalatokhoz; a szorongás olyan gyorsan pörög, hogy elveszítjük a kapcsolatot a testünkkel.

A légzés figyelése különösen hasznos a szorongás kezelésében. A meditációs gyakorlatok során megismerjük saját légzési mintáinkat – gondolatainktól és érzelmi állapotunktól függően hogyan változik a légzésünk gyorsról lassúra, sekélyről mélyebbre, feszesről szabadon áramlóra. Ahogy megismerjük ezeket a változatokat, képesek vagyunk a lélegzettel, mint gyógyító erővel dolgozni. Ha szorongunk, szándékosan szabályozhatjuk légzésünket, amíg az lassú és egyenletes lesz. Elvethetjük azt a szokást, hogy visszatartjuk és megfeszítjük a légzésünket.

Az éber figyelem (mindfulness) gyakorlása abban is segíthet, hogy átvágjunk a szorongó gondolkodás hurkain, megváltoztatva kapcsolatunkat a folyamatot tápláló bizonytalansággal. Láthatjuk, hogy gondolataink és spekulációink arról, hogy mi történhet, csak ezek – gondolatok. Soha nem tudhatjuk biztosan, hogy megtörténnek-e azok a dolgok, amelyektől félünk, vagy sem, és a spekulációnk nem fog változni.

A meditációs gyakorlat során megtanulunk együtt lenni a bizonytalansággal, ahelyett, hogy elfednénk azt a szorongó gondolatok pánikjában. Egyszerűen annak felismerése, hogy a gondolatok mire készülnek, elkezdi elengedni őket. A meditációs gyakorlatban ennek egyik technikája az, hogy bármit, ami az elmében felmerül, „gondolkodásnak” címkézzük – nagyon tárgyilagos módon, ítélet nélkül –, és egyszerűen visszatérünk a légzés tudatosságához.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de amikor a szorongás fokozódik, beszélek vele. Szorongásomra azt mondom: ami lesz, az meg fog történni. El fogok bukni, vagy sikerülni fog. A dolgok menni fognak, vagy nem. Változtat valamit az aggodalmam vagy a szorongásom a tényeken? Nem.

Fontos! Ha úgy érzi, hogy szorong, depressziós, első körben szakképzett egészségügyi szakember felkeresését javaslom. Amennyiben ő támogat egyéb alternatív megoldásokat, szorongásoldó technikákat, várom jelentkezését.