Carl Jung: Álmodtam az Én és a Mély-én kapcsolatáról
Egyszer álmodtam a Mély-én és az Én kapcsolatának problémájáról:
Dombvidéken jártam, sütött a nap, és körös körül messzire beláttam a tájat. Ekkor egy út menti kápolna elé kerültem. Ajtaja csak be volt támasztva és én beléptem. Az oltáron legnagyobb ámulatomra nem a Szűzanya képét láttam és nem is a feszületet, hanem pompás virágokból összeállított csokrot. De aztán észrevettem, hogy az oltár előtt a földön, felém fordulva lótuszülésben és teljes elmélyültségben egy jógi ült.
Ahogy jobban megnéztem, rádöbbentem, hogy az arca az én arcom. Hallatlanul megrémültem és ezzel a gondolattal ébredtem: ahá, tehát ő az, aki engem meditál. Álmodik és én vagyok az álma.
Tudtam, hogy ha fölébred, akkor én nem leszek többé.
A példázat értelme: Mély-énem magába merül, mint egy jógi, és az én földi alakomat meditálja. Mondhatni emberi alakot ölt, hogy bejusson a háromdimenziós létezésbe, mint amikor valaki búvárruhába öltözik, hogy alámerülhessen a tengerbe. A Mély-én lemond a túlvilági létéről éspedig vallásos beállítottságában, amire különben az álomkép kápolnája is utal. Földi alakban hozzáférhet a háromdimenziós világ tapasztalataihoz, és a nagyfokú tudatosság révén továbbléphet az önmegvalósítás útján.
- Főkategória: Lélek és határterületei
- Kategória: Pszichodinamika
- Előadó: Zen Dó
- Forrás: Carl Gustav Jung: Emlékek álmok gondolatok , Fordította: Kovács Vera , Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.