Az Iszlám elmélyülés állapotai: A Tafakkur és Muraqaba

A meditációt és az éberséget (mindfulness) gyakran számos keleti hagyományhoz kötik, mint például a buddhizmus és a jóga, de kevesen ismerik a meditatív spirituális gyakorlat alapvető helyzetét az iszlámban.

Az iszlámban az elmélyülés a különféle misztikus hagyományok (különösen a szúfizmus) központi eleme, bár úgy gondolják, hogy általában elősegíti a gyógyulást és a kreativitást is.

Mohamed muszlim próféta, akinek tettei erkölcsi példát mutatnak az áhítatos muszlimok számára, hosszú időszakokat töltött elmélkedéssel és az elmélyülés állapotában. Valójában a hagyomány úgy tartja, hogy Mohamed az elmélyülés egyik ilyen időszakában kezdett kinyilatkoztatásokat kapni a Koránról.

A magány iránti növekvő igény arra késztette Mohamed prófétát, hogy elzárkózást és elmélyülést keressen a Mekkát körülvevő sziklás dombokon. Ott minden évben egy hónapra visszavonult egy barlangba.

Az iszlámban az elmélyülésnek két fogalma vagy irányzata van:

• Tafakkur és Tadabbur, ami szó szerint „az univerzumról való elmélkedésre” utal. A muszlimok úgy érzik, ez a csendes elmélkedésből és imából álló folyamat lehetővé teszi az isteni ihlet befogadását, amely felébreszti és felszabadítja az emberi elmét. Ez összhangban van az iszlám globális tanításaival, amelyek az életet a hívő Allahnak való alávetettség próbájaként tekintik.

Ezt a fajta elmélyülés a muszlimok a haddzs második szakaszában, hat-nyolc órás Arafat-hegyi tartózkodásuk során gyakorolják.
Az elmélyülés második formája a szufi meditáció, amely nagyrészt misztikus gyakorlatokon alapul. Ezek a gyakorlatok a buddhista meditációhoz hasonló gyakorlatokból állnak, amelyeket Muraqaba vagy Tamarkoz néven ismernek.

• A “Muraqaba” a spirituális gyakorlatok között népszerűnek számít. Magyarul általában “belátás” vagy “figyelem” jelentéssel használják. A Muraqaba gyakorlat során a gyakorló egy csendes és koncentrált állapotban figyeli és megfigyeli saját gondolatait, érzéseit és belső világát. A gyakorlók általában imádság közben végzik a Muraqabát, és törekednek arra, hogy egy magasabb szintű tudatosságot és önismeretet érjenek el.
  A Muraqaba gyakorlat segíthet az önreflexióban, az önfejlesztésben és a belső békében való elmélyülésben. Fontos eleme a spirituális úton való fejlődésnek, és segít abban, hogy a gyakorló közelebb kerüljön Istenhez. A Muraqaba gyakorlása számos előnyt kínál az elme, a test és a lélek számára. Fizikailag a Muraqaba segíthet csökkenteni a stresszt, a szorongást és a feszültséget a testben, elősegítve az ellazulást és az általános jólétet. Mentálisan javíthatja a fókuszt, a koncentrációt és a mentális tisztaságot, segít megnyugtatni az elmét és javítja a kognitív funkciókat.Számos előnye ellenére a Muraqabát gyakran félreértik vagy félreértelmezik azok, akik nem ismerik ezt a gyakorlatot. Az egyik gyakori tévhit az, hogy Muraqaba csak azoknak szól, akik mélyen vallásosak vagy a spirituális úton járnak.A valóságban a Muraqabát bárki gyakorolhatja, függetlenül a meggyőződésétől vagy származásától. Ez egy univerzális gyakorlat, amely minden vallású és társadalmi réteg hasznára válhat. Egy másik tévhit az, hogy a Muraqaba a menekülés vagy a világtól való elszakadás egyik formája. Valójában a Muraqaba arról szól, hogy a gyakorló mélyebb kapcsolatot ápoljon önmagával és Istennel. Nem a valóság elkerüléséről van szó, hanem arról, hogy figyelmesen és tudatosan befogadja azt.

A szúfi misztikusok úgy vélik, hogy Muraqabán keresztül az ember saját magát, a világegyetemet és az istenit mélyebben megértheti. A Muraqaba gyakorlatát szufi mesterek és gyakorlók generációi adták tovább, és mindegyik hozzáadta saját meglátásait és technikáit, hogy fokozza annak hatékonyságát.

A Muraqaba gyakorlása általában azzal kezdődik, hogy keresni kell egy csendes és kényelmes helyet, ahol le lehet ülni vagy lefeküdni. Fontos, hogy a gyakorló ellazítsa a testét és elméjét. Engedje el a zavaró tényezőket vagy aggodalmakat. Ezután a gyakorló a lélegzetére összpontosítja a figyelmét, és azt koncentrációs pontként használja, hogy lehorgonyozza a tudatosságát. Amikor gondolatok és érzelmek merülnek fel, a gyakorló gyengéden, ítélet nélkül tudomásul veszi őket, majd a fókuszt a légzésre fordítja.

Ahogy a gyakorlat elmélyül, a gyakorló dönthet úgy, hogy egy adott imára, képre vagy érzésre összpontosít, hogy fokozza koncentrációját és spirituális kapcsolatát. A Muraqaba célja a belső béke, tisztaság és jelenlét állapotának elérése, ahol az ember megtapasztalhatja az istennel és az univerzummal való egység érzését.

A variációtól függetlenül Muraqaba mögöttes célja ugyanaz marad: a belső béke, tisztaság és lelki kapcsolat állapotának elérése. A Muraqaba gyakorlat különböző változatainak feltárásával az egyének megtalálhatják azokat a technikákat, amelyek leginkább rezonálnak velük, és saját szükségleteiknek és céljaiknak megfelelően testreszabhatják gyakorlatukat. Végső soron a Muraqaba az önfelfedezés és a spirituális növekedés személyes utazása, amely mélyreható átalakuláshoz és megvilágosodáshoz vezethet.

Iszlám kontextusban a Muraqabah elérése azt jelenti, hogy az ember szívében, elméjében és testében az éber öntudat teljes állapotában Istennel van. A Muraqabah állapotában lenni azt jelenti, hogy a gyakerló tudja, és megtalálta a békét abban a tényben, hogy Allah mindig és mindenkor figyeli őt, belülről és kívülről egyaránt, és ennek következtében nagyobb figyelem és törődés valósul meg. Akik éleslátással rendelkeznek, folyamatosan Allahra emlékeznek, és elmélkednek teremtésének csodájáról és szépségéről.

Ha a gyakorló jól csinálta, a Muraqabahnak kettős az eredménye:

– Ebben a világban elérheti a nyugalom és elégedettség állapotát.

– A következő világban elérheti az örök nyugalom és öröm állapotát a Paradicsomban.

A meditáció egyes misztikus formái, amelyeket az iszlám későbbi időszakában fejlesztettek ki, ellentmondásosak, mivel néha az iszlám tanításaival ellentétes gyakorlatokhoz vezetnek. A helyes iszlám meditáció összhangban van a Korán és a Próféta tanításainak alapelveivel és gyakorlataival.