A Tudatom lassan elenged mindent…

Az elmúlt napok rohanása után, érzem, hogy megérdemlem ezt a pillanatot, amikor elmerülök a meditációban. Hangtalanul elzárkózom a világ zajától, és hagyom, hogy a csend betöltse a szobát.

A lelkem mélyére merülve, érzem, ahogy a légzésem lassan egy ritmusba simul a békés zenével. Puha hangok ölelnek körül, mint a gyengéd simogatás egy hideg téli éjszakán. Az élettel teli vibrációk felerősödnek bennem és lassan átjárják minden sejtemet.

A tudatom lassan elenged mindent, ami köt a külvilághoz. Mint a folyó, ami szabadon hömpölyög a hegyek között, a testemben is újraélednek a belső erők. A blokkok megolvadnak, és a test és lélek harmóniáját érzem.

A mélyebb létérzethez közeledve, az elmém megtisztul. Az örömteli pillanatok, az álmok és vágyak, mind-mind felbukkannak, majd könnyedén elillannak. Mi marad, az a pillanat varázsa, a jelen szépsége.