A Mozgás jógája: A Jantra-jóga mélyebb megértése

A jantra-jóga (tibeti nyelven: Trul Khor) a jóga egyik formája, amely a fizikai testhelyzeteket, a légzési technikákat és a meditációt ötvözi, hogy segítse a gyakorlókat az egyensúly és a harmónia állapotának elérésében. A „yantra” szó szanszkrit eredetű, jelentése „eszköz”. Egy geometrikus formát jelent, egy eszközt a szemlélődés, összpontosítás és meditáció gyakorlásához. Ebben az összefüggésben a jantra-jóga gyakorlatában használt különféle fizikai pózokra és mozgásokra utal. Egybeolvasztja a légzést, az éber-tudatosságot és a fizikai mozgást.

A jantra-jóga eredete az ősi tibeti bön hagyományból ered, amely több ezer éves múltra tekint vissza. A bön hagyomány az egyik legrégebbi spirituális hagyomány Tibetben, és szorosan kapcsolódik a tibeti buddhizmushoz. Neve a Nap és a Hold egyesítésének jantrája. Gyökérszövegét a 8. században írta le Vairócsana (vagy Mahávairócsana, egy égi buddha, akit gyakorta értelmeznek a történelmi Buddha boldogság testeként), magyarázatot pedig a vonal jelenlegi tartója, Csögyal Namkhai Norbu, egy nyugaton élő dzogcsen-mester írt hozzá, aki a gyakorlatrendszert a 70-es évek elejétől adja át nyugati tanítványainak.

Bár a jantra-jóga megoszt néhány hasonlóságot a jóga más formáival, mint például a hatha jóga és a kundalini jóga, néhány egyedi jellemzővel is rendelkezik, amelyek megkülönböztetik egymástól. Abban különbözik a jóga többi formájától, hogy a precíz mozdulatokra és igazodásokra helyezi a hangsúly a  gyakorlatában. Ellentétben az indiai stílusú jógával, melyben a gyakorló a test pozitúráját tartja ki, míg a légzés áramlik, a jantra-jóga gyakorlója a légzést tartja vissza, míg a test mozog. A vitális légzés harmonizálásával és vezetésével a test fizikai és energetikai kiterjedésén keresztül a jantra-jóga képes eltávolítani a gyakorló testében,…